Augusztusban felkerekedett a Vándor raj. Fogtuk a cókmókunkat, és a minden porcikát izzasztó meleg ellenére vonatra szálltunk, és elzötykölődtünk Gárdonyba, ahol Rézi és családja várt minket a mesébe illő, és függőágyazásra maximálisan alkalmas kertjükben. Egyetlen feladat volt: érezzük jól magunkat, és jó, lelkiismeretes cserkészekhez méltóan tökéletesen teljesítettük a kihívást.
Minden volt, ami 40 fokban jólesik: fürödtünk a Velencei-tóban, beszélgettünk, napoztunk, beszélgettünk, fagyiztunk, este pedig sütögettünk, beszélgettünk, zenét hallgattunk, és egyébként nagyon sokat beszélgettünk is. Rengetegen voltunk: valami megszállta a csapatot, mert 30 ember összegyűlt azon a hétvégén a gárdonyi kertben, remek hangulatot csináltunk, és a program kötöttség-szabadság aránya is nagyon jól lekövette az igényeket, ezt Rézinek és Gábornak nagyon köszönjük. Azt vettem észre, hogy mindenki felszabadultan, örömmel volt jelen, örültünk a rég nem látottaknak, és kihasználtuk a lehetőséget, hogy őszintén érdeklődő eszmecseréket folytathassunk. Engem, mint mostanában kevésbé aktív csapattagot, különösen megérintett két dolog: az egyik a töretlen közvetlenség, amivel még mindig képesek vagyunk egymás felé fordulni. A másik pedig, hogy ez tényleg egy olyan program lett, ahol megszólítva éreztem magam a többi olyan vándorral együtt, akiknél a fő fókusz az utóbbi időben átkerült a cserkészetről valami más tevékenységre. A lelkünknek nem is annyira a mélyén vágyunk erre a közösségre, és amikor részt tudunk venni egy-egy eseményen, azt hatalmas ajándékként éljük meg, és igyekszünk 1000%-ban jelen lenni. Úgyhogy még egyszer köszönjük a csoda rajparancsnokoknak, hogy az egész éves munkájuk mellett ezt is ilyen mesésen létrehozták nekünk.
-Keszeli Viola
